Ennek a post-nak az is lehetne a címe, hogy Mosó Masa Mosodája. De akkor már inkább Ablakzsiráf. De mivel ennek semmi köze a témánkhoz, folytatom a mosódióval.
Felvet egy problémát a mosódiós mosás: kicsit nehézkes kiszárítani a csonthéjas dió kabátkáját. Mert ha nem szárítod ugyanis meglehetősen kellemetlen szaga lesz. Illetve illattal nem tudom illetni.
Megoldást a cica-imádó barátnőm hozta. Nem is tudtam róla, hogy elsőrangú termékfejlesztő mérnök. De pedig!!! Fogott szépen egy teljes zsáknyi mosódió héjat, és anyukája NDK darálóján - a levehető ajtóson! - ledarálta a dióhéjat. Az ílyetén kapott mixtúra, daratúra akár a mosópor, használható a mosópor helyett - egyszerűen a mosópor tartójába téve. De használható mosogatáshoz is. Szinte csak kávéba, cukor helyett nem...
Úgyhogy innentől cica-imádó barátnőm bevonult a történelembe, evvel a zseniális ötlettel.
